2013. május 22., szerda

私輪姫です。☆


(hát nem édesek? ;; gyaru menyegzőő ♥)
Aktuális szívfájdalmam; a nagybátyámnak júniusban lesz ez esküvője, de a menyasszonyjelölt nem hogy nem akar koszorúslányt (vagy csak engem nem akar koszorúslánynak(fél, hogy szebb leszek! hah!)), és még csak nem is engedi hogy segítsek az öltözködésnél, vagy, hogy úgy egyáltalán részt vegyek bármiben is. :( Oké, nagybátyóval elég fura a kapcsolatom, de azért nem kell ám kihagyni mindenből, igen is hasznos vagyok! ˇ^ˇ Szóval eldöntöttem, hogy bosszúból én leszek a szebb, hah! De amúgy a meghívó nagyon szép, úgyhogy kérettem külön magamnak is egyet. Ilyen kis csillogós, meg minden, aranyos.
Aztánő.. Ja igen, megint nem sikerül, csak 3 napot iskolába járni, hát így megy ez, na de most legalább igazoltan, és okkal; a Sportkórházban voltam a Táncművészeti miatt, és hivatalosan is alkalmasnak találtak, szóval egyelőre minden oké (de nem kiabálom el, szóval le is kopogtam gyors). Wuhú, new life, jövööök!
De azért így furcsa belegondolni. Hogy, ezek az utolsó hónapok, hogy suli után ide jövök haza. Hogy szeptembertől már nem lesz, hogy csak úgy ráírok a régi osztálytársakra, évfolyamtársakra, hogy igyunk meg egy limonádét a Manuelben, vagy szaladjon már le nekem egy könyvvel, mert épp arra megyek. Igaz, amíg kolis voltam se volt ilyen, de onnan jobbára egy óra alatt haza tudtam jutni, ha nagyon akartam, meg hát, addig itt volt a haza. Erre a gondolatra most görcsbe rándult a gyomrom, de a mai nap után én már nem lepődök meg ezen.:) Rendesen elsírtam magam a SZJG búcsúzkodós részén, mert az is eszembe jutott, hogy  június közepén én a mostani osztályomtól is (♥) búcsúzkodom, nyár végén meg lényegében mindentől, ami eddig a megszokottat, az otthont jelentette. Na de ne beszéljek már múlt időben, addig még maradt hátra pár hetem, meg egykéthárom hónapom, és igyekszem majd felejthetetlenné tenni (és lehetőleg nem a tavalyihoz hasonló mennyiségű spontán sírógörcsökkel, hogy deeeééénszeherehetleheeektitekeheeeet). És furcsa lesz, és nehéz, de .. de így lesz jobb. Mindenkinek. Jó, a szüleimnek tuti nem, de nekik meg hálás vagyok, és meg is hálálom, még ha csak évek múlva lesz is gyümölcse, de látni fogják, hogy volt értelme elengedni ezen az úton, és támogatni. Egyébként pedig szeretettel várom egy szadista, Kinga-szerű minidiktátor jelentkezését személyi rabszolgahajcsár állásra, amit szeptembertől kezdve öt éven át kéne betölteni. Nem mondom, hogy kifizetődő, de vicces vagyok. :D 
-
and there are many things that i'd like to say but i don't know how. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése