2013. május 19., vasárnap

It won’t be easy but I won’t give up

this might sound cliché, and i'm scared of my dreams right now. but i know, i feel deep in my heart, that this is My way that i have to walk on. Just pay attention on me, and i'll show y'all that nega jeil jal naga!
So, igen. Utólag közlöm, mintha bárkit érdekelne, hogy néhány helyen voltam felvételizni, hogy jövőre másik középiskolában kezdhessek Budapesten. Az egyetlen, ami lényeges; felvettek a Táncművészetibe (is). És büszke vagyok magamra ezért. Nehéz lesz, mindenkinek nehéz lesz, de meg fogom csinálni, és mindenki látni fogja, hogy mire vagyok képes.
Egyébként pedig élem az életemet, már egy hónap sincsen hátra a suliból, és ennek rettenetesen örülök. Egyre szabadabbnak érzem magam, és egyre biztosabbnak, még akkor is, ha még a saját szüleim is kételkednek bennem. Csak figyeljetek. Hiányozni fognak a mostani osztálytársaim is, a hülyeségeikkel együtt, még ha most sokszor másképp érzem is. Mostanában sokszor gondolok arra, hogy milyen jó lett volna végigvinni ezt az ..5?..4? évet velük, ha mondjuk magam választottam volna az iskolát. De ez nincs így, és mostmár arra kell figyelnem, hogy abban lehessek a legjobb, amit magamnak választottam. Mert átlagosak között jó vagyok. Jók között is jó vagyok. De a legjobbak közül is a legjobbnak kell lennem, és ez az egyetlen, ami mostantól számít.

2 megjegyzés:

  1. Sulit váltasz? Örülök neked! :) Sok szerencsét és valamikor majd fussunk össze beszélgetni! :3

    VálaszTörlés
  2. Igen! :) Köszönöm! Írni fogok, ha fent vagyok és időm is lesz! :)

    VálaszTörlés