Nem kéne ezt leírnom, de le fogom írni mert képtelen vagyok magamban tartani, és a
barátaim, nincsenek sehol, mikor nekem van valami bajom, amit elmondanék.
Szóval, van két, bár inkább kitudja hány személy, akik hazugságokból és a jóakaróimból kifolyólag bennem csalódtak, de még inkább én csalódtam bennük. Nevezzük őket titokzatosan mondjuk X-nek és Y-nak.
Y-al tényleg nagyon jó barátnők vagyunk, legalábbis, én azt hittem, és X-el is elég jó - volt- a kapcsolatom. Na mármost, Xnek és Ynak valaki szépen, kiszínezve előadta, hogy én olyanokat mondok róluk a hátuk mögött, hogy rondának, valamit rondának és kövérnek tartom őket, ez pedig azért sértő, mert azt mondom Y szemébe, hogy szép, és állítólag Xel is ugyanez a helyzet (de erre még kitérek). Ez már csak azért vicces, mert Y-ról, bár hányszor szóba jött a téma, bár hányszor mondtak rá gusztustalanabb és aljasabb dolgokat, én a magam részéről valahányszor azt mondtam, hogy szépnek tartom. De persze nekem nem lehet igazam, mert itt én vagyok a bűnös, és le lettem hordva, hog mondjam az emberek szemébe, ha nem tartom szépnek őket. De kérdem én, jobb lenne bárkinek, ha reggel belépnék az osztályba, és azzal kezdeném a napot, hogy ' Szia 'zxy' , szerintem csúnya vagy! ' X problémáját már csak azért is nem értem, mert én neki soha nem mondtam azt, hogy szép, emellett mindig volt jobb témám, mint róla beszélni.. Y-tól pedig azért esik nagyon szarul, hogy anélkül elhiszi, hogy én mást mondok a háta mögött mint a szemébe, hogy akár 2 percig utánajárna a dolognak, pedig 10 éve biztos megvan, hogy ismer engem, és én nem tartom magam annak az aljas, kétszínű fajtának, és sajnálom, hogy így ismert meg.. Mert úgy hiszem, soha nem adtam rá okot...
Aztán, egy teljesen más eset. Most nevezzük alanyunkat K-nak. Szóval, mikor vázoltam K-nak a tervünket, váltig állította, hogy ő készséggel áll rendelkezésemre, bárhol, bármikor, mert ráér, nem csinál semmit. Úgy adódott, hogy szükség lett a segítségére, én pedig annak fényében, amit ígért, nyugodt szívvel felhívtam, és a közreműködését kértem. Ott a helyszínen derült ki, hogy nagyjából egy órája van ránk, másnap egy fél, harmadnap pedig már semennyi. A tervünk a hatalmasnak számító másfél napos csúszás miatt az akkora határidők szerint kudarcba fulladt, én pedig szörnyen kiborultam. Megfogadtam magamnak, hogy rendben, én nem esek neki, csak hagyja, hogy lenyugodjak.. Másnap kaptam egy sms-t tőle, amiben az állt, hogy 'Sajnálom, hogy nem tudtam többet segíteni, nem az én hibám volt.' Legalábbis ez volt a lényege. Eldurrant az agyam, mentem és írtam neki egy regényt, hogy mekkora kibaszott csalódást okozott, hogy miatta basztunk el 5 napot ázva-fázva a semmire, de nem is ez a baj, mert hogy tényleg nem rajta múlott, de ennek tudatában ígérgetett össze-vissza. Bocsánatot kért, azt mondta teljesen igazam van. Békén hagytam, lezártnak tekintettem a dolgot. Ezt követően pár napig képtelen volt köszönni nekem a suliban, elfordította a fejét ha találkoztunk. Nem sokkal ezután megtudtam, hogy a határidők meghosszabbodtak, megint írtam neki, hogy oké, már nincs gáz, ezért lényegesen kevésbé haragszom rá, de az már azért mégis pofátlanság, hogy ezek után képtelen még arra sem veszi a fáradtságot, hogy köszönjön. Ezért is bocsánatot kért, de ami a legfelháborítóbb az egészben, hogy azóta sem megy neki az üdvözlés ezen formája. Persze sokkal egyszerűbb struccpolitikát folytatni.
Az a helyzet, hogy én nem értem a hozzáállását. A helyében én próbálnék előzékeny lenni, persze nem várom el, hiszen mégis ki vagyok én.. Mindenesetre, szerintem ő vesztett többet. Bár lehet az egész egy álszent színjáték volt, az is, hogy én mennyit jelentek neki, én vagyok az egyetlen aki törődik vele.. Én ezt sosem éreztem tehernek, egyszerűen ilyen a természetem, sosem vártam köszönetet vagy hálát érte.. Csak egyszerűen furcsának találom, hogy ilyen gusztustalan módon viselkedsz valakivel, akit elvileg szeretsz, és mindig melletted állt ha volt valami. De végül is, az ő dolga, nekem mindegy mit csinál, remélem a lelkiismeretén sem esett egyetlen szégyenfolt sem..
Csendben nézem ezt az egyre torzabb világot. A hiénákat, a hitvány keselyűket. Az esendőket, a paráználkodókat. A kesergőket. Bolond voltam, mikor álmaimról meséltem. Ellopják vagy összetörik őket. Vagy ellopják és utána törik össze.
